Fico mondta meg a magyar polit - Robert Fico,Tiso Szlovákiája,Erdély Ma,Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén,Parlamenti Közgyűlését,Berényi József,Duna TV,Nemzetek Európájának,Nincs EU-s,Horthy Miklós,Bartalos Mária,ÉRINTHETETLEN TÖRVÉNYEK,Európa Tanácsban,Szóval Ficó,Európai Uniót,Bécsi Dénes,Nemzeti Radikális Platform,Szent Korona,Szent Koronája,Isten Ostorával,Isten Ostorcsapása,Cassius Ravilla,Szlovákiai Belügyminisztérium,Bósza János,Nomos Regionalizmus,Megfertőzték Európa,René Descartes,Mindenesetre Bósza,Vajda Iván,Magyar Egység,Csák Máté,Selye János,Szlovák Nemzeti Párt,Nagymorva Fejedelemségben,Szent Istvánjuk,Szent Venceljük,Nagymorva Birodalom,Nagymorva Birodalmat,Tátrától Szalonikiig,Magyar Királyság,Osztrák-Magyar Monarchia,Pázmány Péter,Csák Mátéból Matús Cák Trenciansky,Szécsi Máriából Maria Secovská,Kassai Dóm,Fehérvári Nagy Réka,Madách Kiadó,Lilium Aurum Kiadó,Csáky Pál,Szilvássy József,Kimongya Tódor,Siklósi András,Tisztelt Pannon Nemzeti Gárda,Turul Szövetség,Európai Unió,Nemcsak Magyarország,Németh László-i,Kedves Bajtá - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Fico mondta meg a magyar polit

2008-09-18 22:58:30, csütörtök

	Fico mondta meg a magyar politikusok helyett A Párizsi békeszerződés revízióját kell követelnünk a dekrétumok ellen Robert Fico szerint a dekrétumok akkor változnak meg, ha megváltoztatjuk a második világháború eredményeit ! " Válasz: Tiso Szlovákiája vesztes állam volt ! Tiso háborús bűnös volt ! Horthy nem volt az! Csehszlovákia megszűnt! Vissza a Hodzsa-Bartha vonaltól délre fekvő felvidéki részeket ! Erdély Ma nyomán, 2007.jan. 22. Robert Fico az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén rózsaszín képet festett a felvidéki magyar nemzetrész helyzetéről számolt be az Új Szó a szokásos "szlovákiai magyar kisebbség" szófordulattal.. A miniszterelnök az ülésen kifejtette a szlovák kormány Koszovóval kapcsolatos álláspontját, majd ismertette a szlovákiai kisebbségek jogállását, és szólt a Benes-dekrétumokról is. Robert Fico szerint a dekrétumok ?akkor változnak meg, ha megváltoztatjuk a második világháború eredményeit. A kormányfő bírálta az ET Parlamenti Közgyűlését, amiért többször kétségének adott hangot a szlovákiai kisebbségek helyzetét illetően. ?Szlovákia olyan ország, amelynek a kisebbségpolitikája példaként szolgálhatna mondta. Tiszteletben tartja a kisebbségek jogait. Az óvodától a felsőfokú képzésig adott a magyarok számára az anyanyelvi oktatás. Azt pedig természetesnek tekinti, hogy mindenki magas szinten sajátítsa el a szlovák nyelvet, ezáltal megteremtve az önkiteljesedés lehetőségét. Berényi József, az MKP alelnöke, aki szintén részt vett a közgyűlésen elmondta: Robert Fico nem festett reális képet a hazai helyzetről. Ha ugyanis a kisebbségi kérdéseket úgy tálalná itthon, ahogy Strasburgban sokkal kevesebb gond lesz. (Duna TV, Erdély ma nyomán nemzetidal.gportal.hu ) -------------------------------------------------------------------------------- Szerkesztői megjegyzés: Fico elvtárs elmondta.hogy mi a megoldása a Benesi ?dekrétumok megszüntetésének: szerinte a dekrétumok ?akkor változnak meg, ha megváltoztatjuk a második világháború eredményeit ! " Tehát II. világháború lezárását jelentő Párizsi békeszerződés revíziója nélkül nem fogják törölni a Benesi dekrétumokat, mert azt hiszi, hogy ez egy örökre megváltoztathatatlan kőbe vésett szerződés! Nem így van! Minden szerződés megváltoztatható jogi úton, főleg, ha megszűnt létezni a szerződő fél, esetünkben Csehszlovákia. Tiso Szlovákiája vesztes állam volt a nagyhatalmak jóvoltából, a cseh magyargyűlölő Benes orosz kapcsolatait kihasználva, a pánszláv eszmékre hivatkozva, az ő kérésére, Sztálin jóvoltából kerülhetett a győztesek oldalára a fasiszta szlovák állam, Csehszlovákia nagyhatalmak által történt létrehozása kapcsán. Ez a szörnyszülött tiszavirág-életű csehszlovák műállam, amelyben már a létrehozásakor sem volt többségi nemzet ( nem volt semmilyen nemzet aránya 50% fölött, a csehek aránya csak a 48% -ot érte el) már kétszer megszűnt létezni arteficiálisan létrehozott határainak életképtelensége miatt. A kedvezményezett ország megszűnt, a háborús bűnös Tiso állam nem kapta meg méltó büntetését. Itt van egy újabb történelmi lehetőség, követelni kell a Párizsi békeszerződés magyar vonatkozású döntéseinek revízióját jogi úton, nemzetközi bírósági vagy ENSZ által irányított tárgyalásokkal, éppen a Ficó szavaira hivatkozva és a Tiso államot követő benesi kollektív bűnösség, azaz a fasiszta törvények jogfolytonossága miatt. Követelni kell ,mert a jelenlegi Szlovákia a Tiso -féle fasiszta állam gyakorlatát és jogrendszerét követi- tehát nem jogállam. Hivatkozni kell Ficóra, aki a Benes-dekrétumokat törölhetetlennek minősítette a II. világháborút lezáró békeszerződés által. Fickó elvtárs,most nagyon elszólta magát a javunkra. Saját maga által kreált badarságot erősített meg ! Európa a Nemzetek Európájának kialakulása irányába halad, az EU globalizmus a megszűnés irányába mutat. Nincs alkotmány, a kollektív jogokat képtelen törvényerőre emelni és képtelen bármit is betartatni. Nincs EU-s kollektív emberjogi normarendszer, nem lehet számonkérés, nincs szankció, az ENSZ ajánlásaira fittyet hánynak.Ami ajánlás az nem utasítás. Követelni kell a magyar történelmi igazságtételt, számon kell kérni az igazságtalan és csalással, a wilsoni elvek felrúgásával, népszavazás nélkül létrejött trianoni döntést, trianoni határokat és az ezeket újra igazságtalanul megerősítő és Felvidék vonatkozásában még tovább súlyosbító 1947-es Párizsi békeszerződéskor meghúzott határokat, számon kell kérni az azt követő kitelepítéseket is és a tudatos asszimilációs politikát a magyar régiókban a szlovák betelepülést támogató intézkedéseket . Követelni kell a határok újramegállapítását az 1945-47-es viszonyok figyelembe vételével.A tisói állam maradhat az övék, de a Hodzsa-Bartha vonaltól délre eső részeket , a Horthy Miklós kormányzó által tárgyalásos úton visszatért magyarok lakta Felvidéket visszaköveteljük ! Az 1947 utáni időszakban beözönlött szlovák telepesek, ha maradni akarnak, maradjanak bátran, kaphatnak autonómiát. Semmilyen szerződés nem örök, még akkor sem, ha egyes mának élő politikusok azt hiszik, hogy ez nem így van. nemzetidal.gportal.hu Kapcsolódó cikkek: 1. A II. világháborúban vesztes Szlovákia és Magyarország között a '38-as etnikai határ lenne igazságos. 2. Sz?nyi Bartalos Mária : ÉRINTHETETLEN TÖRVÉNYEK 3. Cui bono autonómia? 4. ÉS MÉG EGYEBEK!!! --------------------------------------------------------------------------------- --------------------------------------------------------------------------------- -------------------------------------- 1 : )) A II. világháborúban vesztes Szlovákia és Magyarország között a '38-as etnikai határ lenne igazságos. Ficó az Európa Tanácsban: A benesi dekrétumok a második világháború következményének tekinthetők, ezért ugyanúgy visszavonhatatlanok, mint magának a háborúnak a következményei. ÚDK: A II. világáború következménye az is, hogy Szlovákia nem győztes hanem vesztes volt. A győztes-vesztes logikát követve a vesztes Szlovákia és Magyarország között a '38-as etnikai határ lenne igazságos. ÚDK: Innovációt a magyar-szlovák vitába! A magyar politikának fel kellene vetni: A II. világháború után a két vesztes, Magyarország és Szlovákia(Csehszlovákia dél-keleti része) között a '38-as etnikai határ meghúzása lett volna igazságos. Ezt az ÚDK nem azért hangsúlyozza, hogy területi követeléssel lépjen föl, hanem azért, hogy ráébresszük a szlovákokat saját - önmaguk előtt is elhazudott - múltjukra. Szóval Ficó és a szlovákok ne járják a győzteseknek megengedett fasiszta Benes táncot mert ők még vesztesebbek voltak, mint mi. A mai magyar-szlovák politikai diskurzus megértéséhez nem árt összehasonlítani a két ország politikai spektrumát. A 'nemzeti tengelyen' legmérsékeltebb alakulat Dzurinda pártja, az összes többi szlovák parlamenti párt nemzetibb. Dzurinda pártja kb. a 'mi' Fideszünkkel hozható egy szintre. Mint tudjuk nálunk a parlamentben Fidesz a legnemzetibb. Ez a hatalmas különbség magyarázza meg azt, miért tudja a kis Szlovákia állandóan megleckéztetni Magyarországot. Benes egykori csehszlovák miniszterelnök fasiszta rendeletei mind a mai napig hatályban vannak, azok részét képezik a cseh és a szlovák jogrendnek. Sajnos az Európai Uniót irányító erőket a II. világháborúban győztes csehszlovákok(?) fasizmusa és annak máig fennálló következményei nem zavarják. Hiszen az EU-ba belépőktől ? így a csehektől és szlovákoktól is - megkövetelt ezernyi jogszabály módosítást tartalmazó jogharmonizációs csomagban a Benes dekrétumok érvénytelenítése nem szerepelt. Ráadásul ? és ezt még magyar politikai erő nem vetette föl ? a szlovákok nem győztesek hanem vesztesek voltak, a Tisó vezette szlovák állam a legszorosabb kapcsolatban állt Németországgal. Szlovákiát nem kellett megszállni a németeknek a zsidó deportálások kivitelezése végett. A győztesek Tisót felakasztották, Horthyt felmentették. A háború után a cseh dominanciának magukat alávető szlovákok vesztesből győztesek lehettek. Míg a fasiszta Benes dekrétumok után a csehek nemzetközi jóváhagyással megkezdték a németek kitelepítését addig a szlovákok ? nemzetközi jóváhagyás nélkül, de cseh támogatással ? mintegy 90.000 magyart telepítettek ki otthonukból. Hogy milyen állapotok uralkodtak Felvidéken, azt elképzelhetjük ha felidézzük a Csehországba deportált magyarok ügyét. Házuktól, vagyonuktól megfosztott ezer magyart Csehországba deportáltak, ahol a cseh parasztok piacokon válogatták ki belőlük a cselédnek valókat. Bécsi Dénes / Nemzeti Radikális Platform --------------------------------------------------------------------------------- ------------- 2 : )) Sz?nyi Bartalos Mária : ÉRINTHETETLEN TÖRVÉNYEK A Benes dekrétumainak érinthetetlenségével és a Szent Korona tulajdonának érinthetetlenségével kapcsolatos összefüggésekről Ne érintsük! Ne érintsük Benes dekrétumainak érinthetetlenségét! Hát, akkor ne érintsük, benne vagyok, mert ami érinthetetlen, az nem érinthető. Marxista felfogás szerint, ami nem érinthető, az nem kézzel fogható; és ami nem kézzel fogható, az nincs. Tehát, nyugodtan vehetjük úgy, hogy a Benes dekrétumai megszüntek létezni, nincsenek. Akár a szőnyeg alá is söpörhetjük a témát, mert tudomásul kell vennie a szlovák kormánynak, hogy a magyar nép éppen olyan érinthetetlen, mint a szlovák nép, vagy a Benes dekrétumok. Amennyiben ez a felismerés tudatosul a szlovák kormány valamennyi képviselőjében, akkor minden elismerésemet fejezem ki nem csak Ficónak és Slotának, hanem a magyar kormánynak is. A szlovák népnek van mindenki részéről érinthetetlen Benes dekrétuma, a magyar nemzetnek pedig van mindenki számára érinthetetlen Szent Koronája. Egyébként is a Benes dekrétumok alkotója már nem él. Viszont a Szent Korona alkotója maga az örök élet. Máris földi létünk poláris valósága tárul elénk azáltal, hogy összehasonlítjuk az összehasonlíthatatlant. Ami olyan paradoxont képvisel, amelynek felfogásához kevés egy vagy kettő ? ember által alkotott ? ideológia. Különböző országok kormányainak ideológiái is kevésnek bizonyultak eddig a Szent Korona nemzetének teljes megsemmisítéséhez. Ráadásul napjainkban a Szent Korona nemzete egyre erősödni látszik, ami a negatív és pozitív energiák harcában a Szent Korona pozitívuma felé billenti ezidő szerint a mérleget. Miért fontos ezzel tisztában lenni nem csupán a magyar vezérkarnak, hanem a környező országok vezetőinek is? Azért, mert a Szent Korona tulajdona egységes, és kizárólag, csak a magyaroknak van a Szent Korona tulajdonához birtoklási joga. Más nép nem birtokolhatja. Ha megteszi, meglakol érte. Továbbá a Szent Korona érinthetetlensége egyben a Szent Korona birtokában levő tulajdon érinthetetlenségét biztosítja a magyar nemzet számára. Amely nép ezt figyelmen kívül hagyja, az előbb-utóbb ?Isten Ostorával" találja szemben magát. És bizony, ?Isten Ostorcsapása" fájni fog legalább annyira, mint például a tőzsdék összeomlásának következménye. A Benes dekrétumainak érinthetetlenségével és a Szent Korona tulajdonának érinthetetlenségével kapcsolatos összefüggésekről érdemes tovább gondolkodnia mindenkinek. Európának főleg! Komárom-Szőny, 2008. január 22. Hivatkozás erre a cikkre és az oldalra: http://www.portal.ghost.hu/gindex.php?pg=22431356 --------------------------------------------------------------------------------- ---------------------------------------------- 3 : )) Cui bono autonómia? Cui bono, vagyis kinek a hasznára? Ciceró szövegéből tudhatjuk meg, hogy L. Cassius Ravilla, akit római nép a legigazságosabb és legokosabb bírónak tartott, bíráskodásánál mindig ezt a kérdést tette fel. Úgy vélte, hogy az emberi élet olyan, hogy senki sem ereszkedik a rossz tevésbe anélkül, hogy ne legyen reménye a haszonra. Ez a kérdés kezdett eszmeileg foglalkoztatni, amikor megtudtuk, hogy 2007. december 21.-én a Szlovákiai Belügyminisztérium beiktatta Bósza János ?Nomos Regionalizmus" polgári társulatot. Tehát, ha nem sikerült (gyorsan?) a Mozgalom a Regionalizmusért politikai párt megalakítása, akkor legalább polgári társulatot iktatott be. De, Bósza úr tudatott magáról másként is. A parlamenti képviselőknek elküldte a Dél-Szlovákiai terület autonómiai elképzeléseit ( ahol kb. 1,2 millió ember élne, de ebből csak 500 ezer magyar), amit még személyesen át akar adni a kormánynak és a köztársasági elnöknek is. Nem tudom, hogy hány rajongója van Bósza úr új polgári társulatának, de ha minél több, az annál sajnálatosabb, hogy káprázatos szemekkel várják, hogy épp most valósul majd meg a felvidéki magyarságnak a szintén nem mindent megoldó autonómia. Hogy valaki félre ne értsen, én is az autonómia híve vagyok, de demokratikus eszközökkel elérve, mert a polgári társadalomban a parlamentarizmus az eszköz, ahol ezt alkotmányos úton lehet elérni. Ennek az elérése csak is a felvidéki magyarság polgári öntudatának fejlettségétől függ. Sajnos, úgy látom, Szlovákiában ez az idő még nem jött el, és nem szabad elsietni ebben semmit sem, mert sokan arra várnak, hogy újabb kirohanásoknak lehessünk kitéve. A múlt század nyolcvanas éveiben Európa államai meg voltak fertőzve. Megfertőzték Európa népeit azzal, hogy ?ki, kinek a rovására él?" Ennek a gondolatnak a célozott firtatása vezetett a Szovjetunió széteséséhez, aztán következett Csehszlovákia, (ahol gyakran hallottuk, hogy a csehek ráfizetnek a szegény szlovákokra, később hallottuk, hogy a szlovákok ráfizetnek az itteni magyarokra), és majd következett Jugoszlávia, véres szétesése. Ez a megfertőzés bántalmazza Olaszországot (a fejlett északi rész a fejletlen déli résszel szemben) és az utóbbi időkben Belgiumot is. Ezt abban az időben a volt szocialista államokban, valahogy nem nagyon vettük észre, mert a fertőzést eltakarták a fiatal demokrácia vívmányai. De a fertőzés tart tovább, csak átalakult nacionalizmusra, sovinizmusra, antiszemitizmusra, xenofóbiára és más, a polgári társadalomnak nemkívánatos jelenségeire. Ez ellen, mi polgári gondolkodású magyarok, csak példaképes összefogással, értelmes tényekkel a polgári demokrácia eszközeivel tudunk ellenállni. Ami tény, az tény. Globalizált világban élünk. Erre jellemző az áru, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. Mondhatjuk, hogy a kapitalizmus győzött a világban, de a demokrácia még nem, mert nagyon nagy a politikai és a gazdasági viszonyok közt az aránytalanság. Globális gazdaságunk van, de a politikai formák és a demokrácia érvényesülése, minden államban az állam szuverenitásába van rögzítve, majdnem másként. Minden korban, a társadalomban az öntudatossággal rendelkező közép polgári réteg szokott nyomást gyakorolni a szabadságért, demokráciáért, mert az öntudatos polgárok adják meg minden társadalom stabilitását. A polgári demokrácia legnagyobb veszélye a mai világban a politikusok szégyentelen szövetkezése a vállalkozókkal, lobby és érdekcsoportokkal, ami nemzetközi szintig is elér, mivel a gazdaság globalizált. Itt, Szlovákiában, a jelenlegi politikai helyzetben, ahol a politikusok fertőzve vannak szlovák nacionalizmussal, előterjeszteni a magyarok autonómiai követeléseit, ez a felvidéki magyarság politikai öngyilkosságához vezethet. Nem hiszem, hogy Bósza úr politikailag tájékozatlan. Ha tájékozott, akkor tudja mi fog a szlovákiai politikusoktól következni. Ő ezt akarja? Ha ilyen politikai merészkedésbe indult, akkor biztos erős érdekcsoport áll mögötte és ilyen szövetség szégyentelennek van tartva a polgári demokráciában. Hogy ki áll mögötte? Erre a feleletet René Descartes, francia filozófus adja: ? Qui bene latuit, bene vixit." azaz ?Aki jól elbújt, jól él." Biztos jobban, mint a felvidéki magyarok nagyobb része, akinek a sorsával játssza átláthatatlan politikai játékát. Tehát, ?Ciu bono?" a felvidéki autonómia a jelenlegi kül és belpolitikai helyzetben, ha már a kezdet kezdetén tudjuk, milyen eredménnyel fog véget érni? Majd a Slota úr benyújtja a felvidéki magyaroknak a számlát. Miért is szokta feltenni ezt a kérdést a tisztelt római bíró? Hogy megtudja, hogy milyen haszonra volt reménye annak, aki rosszat tett. Mi ezt nem is akarjuk sejteni. Mindenesetre Bósza úr minden lépése törvényes volt az adott demokratikus állam keretében. Ami törvényes, az erkölcsi, csak nem minden, ami erkölcsi, törvényes. Horatius szavaival: ? Quid leges sine moribus, vanoe proficiut" azaz ?Minek a törvények, ha hiányzik az erkölcs." Vajda Iván diplomás politológus Magyar Egység --------------------------------------------------------------------------------- ------------ --------------------------------------------------------------------------------- ----------- 4 : )) A szlovák történelemírás hazugságai KARPATIA - már csak pár napig kapható! A gondolkodó magyarok előtt lassan nevetségessé válik a szlovák kormányzati körökből kiinduló - a tudományos kutatások által alá nem támasztható - "történelemcsinálás", "mítoszteremtés" szánalmas igyekezete, vagy Fico kijelentése, mely szerint magyarok nincsenek, csak magyarul beszélő szlovákok... Csakhogy az ilyen téren tájékozatlanabb külföldiek számára a hazugság nem magától értetődő, hiszen angol nyelvű ismeretterjesztő honlapokon a neves szlovák történelmi személyiségeket felsoroló oldalakon ott találhatjuk Petőfi, Csák Máté, Bél Mátyás, Selye János nevét... Ráadásul a magyarországi kormányzat nem aktuálpolitikai, hanem történelmi kérdésként látszik kezelni az ügyet, és egy szóval sem reagál az ostobaságokra. A Karpatia utánajárt a szlovák soviniszta történelemhamisítók legújabb ötleteinek. "Szlovákiában nem élnek magyarok, csak szlovákok, akik magyarul beszélnek" - Jan Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke. Arra hivatkozott, hogy Franciaországban sem léteznek algériaiak és marokkóiak, mert "ők is mindnyájan franciák, akiket franciákra, bevándorlókra és idegenekre osztanak". A pártelnök szerint Szlovákiában is ezt a modellt kellene követni, s "a Dél-Szlovákiában élő polgártársainkat magyar anyanyelvű szlovákoknak kellene nevezni". A hivatalos népszámlálási adatok szerint Szlovákiában több mint félmillió, magát magyarnak valló szlovák állampolgár él... ŰŰSlota korábbi történelmi fejtegetései szerint a Kárpát-medencét 1248-ban felkereső frank püspök azon csodálkozott, hogyan adhatott az Isten ilyen szép országot ilyen csúnya embereknek. "A mongoloid típusú, görbe lábú magyarokat értette ez alatt a ronda lovaikkal. Sőt alacsony kis lovacskáikkal. Ezt mondta a püspök. 800 év alatt ezek a mongoloidok valahogy eltűntek. Nem tudom, ki civilizálta őket. Valószínűleg a szláv vér, sajnos. Nem is tudom, magyarok-e valójában ezek a magyarok, akik azt állítják magukról, hogy magyarok. Szerintem 90 százalékban szláv vér folyik az ereikben, és csak tizedrész vagy egy százalék tizedrésze maradt az ősmagyar vérből. De mint valami bolondok, úgy turuloznak meg ragaszkodnak a többi őrültségükhöz." "Egyre több történész hangoztatja, hogy a Nagymorva Fejedelemségben nem szlávok, hanem régi szlovákok éltek, akiknek a királya Szvatopluk volt. Legyünk büszkék erre. Ha a magyaroknak lehet Szent Istvánjuk, a cseheknek pedig Szent Venceljük, akkor nekünk pedig Szvatoplukunk lesz, akinek a szobrát mielőbb felállítjuk a pozsonyi várudvarban" - Robert Fico szlovák miniszterelnök. Újabb "nemzetépítő" javaslattal állt elő Ján Slota: azt javasolja, hogy 2008 a "szlovák kettős kereszt" éve legyen, ennek jegyében pedig Szlovákia-szerte kettős kereszteket akar állítgatni, természetesen a magyarlakta területeken is. "Szlovák kettős kereszteket fogunk felállítani egész Szlovákiában, délen is, hogy ne kelljen azt bámulnunk, ahogy Dél-Szlovákia felett meghülyült magyar turulmadarak röpködnek," közölte Slota. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke emléktáblát is avatott a jelenlegi magyar-szlovák határon, a tőketerebesi járásban tavaly felállított vasbeton kettős kereszten. Slota igazi szellemi ámokfutása ezt követően következett: "mindenki számára világossá akarjuk tenni, akik kétségbe vonják területi integritásunkat és államiságunkat, hogy ezt nem engedjük," folytatta Slota. Akkor hát induljuk egy szó szerint rövid kirándulásra az északi nép történelmébe! A szlovákok körében mind a mai napig mély felindulást vált ki, ha tótoknak nevezik őket. Ez a reakció sajnos saját történelmük ismeretének hiányosságaiból fakad, ugyanis a kifejezést nem soviniszta magyarok találták ki, hanem a tótok nevezték így magukat ezer éven át. A tótok a magyar honfoglalás idején kis számban és szórványokban éltek, de származásuk - elnevezésükhöz hasonlóan - bizonyítékértékűen nem meghatározható. Még szláv eredetük is kérdéses, nem kizárt, hogy a szláv nyelvet csak szomszédaiktól vették át. Napjainkban tetszetős az a pánszláv politika, miszerint a szlovákok a morva-szlovák folytonosság (!) értelmében a Nagymorva Birodalom jogos utódai. Ezt a feltételezést történelmileg ugyanakkor nem lehet igazolni. Ami pedig a Nagymorva Birodalmat illeti, nem egészen húsz éves fennállása alatt nem tett szert nagyobb területre, mint a Felvidék nyugati részének egyharmada. Mégis, a dús képzelőerővel megáldott szlovák tudósok egynémelyike szerint a Nagymorva Birodalom a 9. században a mai Szlovákián kívül kiterjedt Morvaország és Ausztria keleti, Pannónia északi részére. De igencsak meglódult a fantáziája annak a tudósnak is, aki Passautól a Fekete-tengerig, a Tátrától Szalonikiig terjedő birodalomról beszél... Ezen feltevéseknek nincs semmilyen bizonyítható alapja. Magyarságkutatóink által bizonyítottnak tekinthető tény, hogy a magyarok a hazatéréskor nem találtak itt semmiféle meglévő, betelepült szlávságot. A Benes általi hivatkozás a 10. századi őscsehszlovák államra is a fantázia szüleménye, ezt egyetlen írott forrás sem támasztja alá. Annyi bizonyos, hogy a tótokkal a magyarok útközben találkoztak, s mivel ez a csekélyke nép semmiféle határozott, kiforrott kultúrával nem rendelkezett, könnyen elvegyült Árpád népei között. Egyes csoportjaik ugyanígy idegen népekhez csapódtak és alkalmazkodtak. Olcsó és igénytelen munkaerő lévén más nemzetek szívesen be is fogadták őket. A leendő hazába a magyarok hozták be magukkal gyepünépnek, hogy a peremvidékeken őrködjenek a betolakodókkal szemben. Ezeken a helyeken hagytak maguk után történelmi nyomokat, a baj csak az, hogy a szlovák régészet ezen peremvidékeken talált szegényes anyagi kultúra leletei alapján húzza meg a hajdani Nagymorva Birodalom határait! A tótok a későbbi történelmi korokban is a Magyar Királyság (vagy az Osztrák-Magyar Monarchia) védelmében éltek, békében a magyarokkal, ugyanis akkor még tisztában voltak a Királyságban betöltött nem túl hangsúlyos helyükkel és szerepükkel. Az ország megoltalmazta őket a török és tatár támadásoktól, enélkül valószínűleg saját kultúra, gyökerek, magas szintű társadalmi, vallási és katonai szervezettség híján a múlt ködébe vesztek volna. A szlovák nemzet különböző eredetű szláv népcsoportokból az 1800-as években mesterségesen létrehozott nemzet. Egészen odáig 3 különböző nyelvet beszélő népről van szó. A "szlovák" elnevezés, de maga a nyelv is ekkor született meg egyes pánszlávista nyelvújító hazafiak mesterséges kreációjaként. A Benes által "évszázados városnak" nevezett Pozsony lakóinak száma 1920-ban 800 000 melynek csupán 14,8 %-a szlovák. Az ország neve, a földrajzi- és városnevek csak az 1920-as évektől kapták szlovák elnevezésüket, 90 %-uk magyar eredetű; a számtalan árpádkori település és emlék neve eredetileg színmagyar! A szlovákok büszkén és fennen hangoztatják, hogy már a 15. században volt egyetemük Pozsonyban és Nagyszombatban, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy az előbbit Mátyás király, az utóbbit Pázmány Péter alapította... Saját építészeti, történelmi, képzőművészeti alkotások híján a magyar történelem nagyjainak nevét elszlovákosítva próbálják meg őket eltulajdonítani. Így lett Csák Mátéból Matús Cák Trenciansky szlovák fejedelem és a murányi vár úrnőjéből, Szécsi Máriából Maria Secovská. Így "kerültek" szlovák kézbe a Forgách, Zichy, Andrássy grófok kastélyai és vált történelmük nagy nevű személyiségévé Rákóczi, Wesselényi, Bethlen...Így hitetik el a történelmet nem ismerőkkel, hogy pl. a Kassai Dóm, de számos, a magyarok által épített templom, vár, kastély a szlovák gótika, barokk remekműve... Pedig a más tollával ékeskedés nem az igazi dicsőség útja. Ehelyett inkább a történelemhazudók megszívlelésére ajánljuk Talleyrand szavait, miszerint: "Az államok és egyének számára egyaránt nem abban áll a boldogulás igazi útja, ha elveszik, ami a másé, hanem ha kifejlesztik azt, ami az övék." Fehérvári Nagy Réka (A teljes rovatot és a további érdekfeszítő cikkeket olvassa el a még pár napig kapható Karpatiában! Vásárlását előre is köszönjük, ez is egy téglát jelent a szabad nemzeti sajtó várában!) --------------------------------------------------------------------------------- ------------------------------------------------- 5 : )) Egy jegyzet ( FELVIDÉK ) Mitől döglik a mandelinka, és hogyan kenjük szét egymás pofáján a fekáliát ?! Akik a kommunizmus dicsőnek nevezett korszakait is megéltük, még napjainkban is megkérdőjelezzük minden újsághír valóságtartalmát, megszokva, hogy a sajtó hazudik, mert azért van, hogy hazudjon? Egyik napilapunk és még néhány ehhez hasonló hírportál vastag betűs hírként igyekezett bulvártőkét kovácsolni abból, hogy mennyi pénzt kapott a Madách Kiadó úgymond az EU-s alapokmány támogatásáért Ficoéktól, aztán hozzáteszik, hogy a kiadónak valóban jóváhagytak egy és negyed millió koronát a kulturális minisztériumban. Ha ezt így egymás mellé rakjuk, akkor bizony összeáll a zurbolóban a vaj?. Csakhogy most kinek a fején van, avagy kire kenték, az még kérdés. Ugyanis tudtommal a kérelmeket még tavaly novemberig kellett benyújtani, és a jóváhagyások pedig valamikor február táján lehettek . Szerencsére az egyik hírportál még azt is ajánlotta, hogy nézzük meg a minisztérium honlapján a pénzek elosztását. Nos , megnéztem. A 13 milliós támogatásból a Madách valóban a jelzett összeget kapta, de a magyar ügyeket minimum furcsán értelmező Kalligramm ugyanott 1,74 milliót, a Nap 1,36 milliót (pedig a tulajdonosát többek között arra alkalmazza az egyik napilap, hogy Csákyt és Durayt rendszeresen ócsárolja), a Lilium Aurum Kiadó pedig 1,65 millió koronát kapott. A vidékiek (kassai, rimaszombati magyar könyvekre) viszont szinte semmit. Csáky Pál könyvére valóban jóváhagytak 90 ezret, de ugyanakkor a Napnál megjelenő Szilvássy József (egykoron a kommunista napilap főszerkesztője) kötetére 300 ezret adtak? és sorolhatnám. Esetleg megkérdezhetném, hogy most a Madách miért olyan szerencsétlen, hogy csak ennyit kapott, míg a magyar érdekeket rendszeresen eláruló, a nemzetközi nagytőke által is támogatott kiadók viszont jóval többet?akkor most mi is a probléma, avagy úgy is mondhatnám, hogy az alamizsnát is sajnálják a tisztes magyartól mindazok, akik terített asztal mellett dőzsölnek, és a mi számlánkra és vesztünkre pókereznek a nagykutyákkal? Arról is érdemes lenne elgondolkodni, hogy ezek a kiadók milyen könyvekre fordítják a minisztériumtól kapott támogatásokat, mert néha a borítólap tervezője, aki legfeljebb annyit tesz, hogy piros vagy kék színű legyen, néha több honoráriumot kap, mint a kötet szerzője vagy illusztrátora, de ezek nem a kiadó kegyentjei... Avagy az lenne a hír, hogy a hatalom évtizedek óta azért tart minket kiéheztető programon, hogy akár alamizsnáért is megvehesse az arra alkalmas gyengébb jellemeket, miközben bohócait és kedvenceit kényezteti??! És tévedés ne essék: szerintem a liszaboninak nevezett neoliberális és keresztényellenes szerződést egyáltalán nem kellett volna megszavazni, amihez persze semmi köze annak a sajtótörvénynek, amely ellen egyébként éppen az a napilap ágált vehemensen, ahol folyamatosan ömlenek a hazugságok, csúsztatások és félrevezetések, de az érintettek és megrágalmazottak az igazságot nem mondhatják el szabadon abban a lapban? Kimongya Tódor --------------------------------------------------------------------------------- ------------------------------- 6 : )) Siklósi András : A Kárpát-medence magyarsága csak együttesen, összefogva védekezhet az ?t ér? támadások, gyalázkodások ellen! (A beszéd elhangzott 2008. ápr. 2-án a budapesti Külügyminisztérium előtti tüntetésen.) Tisztelt Pannon Nemzeti Gárda, tisztelt részt vevő szervezetek, kedves tüntető Honfitársaim, Magyarok! Őszinte megbecsüléssel és szeretettel köszöntök mindenkit az általam képviselt Turul Szövetség nevében. Azon szomorú alkalomból gyűltünk itt egybe, mert az utóbbi években, hónapokban a trianoni gúnyhatárainkon belül és kívül, szinte mindenütt azonos intenzitással, ugyanakkor egyre hevesebben és durvábban folynak ellenünk a sértegetések, gyűlölködő gyalázkodások, sőt a tettleges atrocitások is. Az egyes magyar nemzetrészek erre semmilyen okot nem adtak, sőt békés módon, már-már önemésztő türelemmel viselik az ellenük uszuló brigantik verbális és fizikai bántalmazásait. A legtragikusabb az egészben az, hogy sem az utódállamok törvényei, ill. hatóságai, sem pedig a (mostoha)anyaország közhatalmi szervei semmilyen védelemben sem részesítik ártatlanul üldözött, meghurcolt nemzettestvéreinket. (A nagyhatalmak s az Európai Unió bűnös közönyéről most ne is beszéljünk.) Nyilvánvaló, hogy ez így tovább nem mehet! Már az is mélységesen elítélendő, hogy egyáltalán idáig fajulhattak a dolgok, ahelyett, hogy minden alattomos és nyílt támadásra méltó választ adnánk úgy, hogy örökre kedvét szegjük e sötét lelkű gazembereknek bármiféle hasonló disznóságok elkövetésétől. Tárgyilagosan le kell szögeznem, hogy Trianon előtt efféle káros cselekmények még elvétve sem érték a magyarságot. De még a bizonyos körök által zsigerből kárhoztatott Horthy-rendszer alatt sem alakultak ki sehol a Kárpátok gyűrűjében a mai áldatlan állapotokhoz fogható szörnyűséges helyzetek. Csak a kommunista megszállás idején, ill. e rendszerek agóniája óta kényszerültünk mindenütt vesszőfutásra, olyannyira, hogy most már a puszta emberi létünk, nemzeti megmaradásunk is végveszélybe jutott. Hangsúlyozom: nemcsak az elcsatolt területeken, hanem a meghagyott csonka hazában is! Vajon miért van ez így, tán valami elkerülhetetlen végzet szánta ezt az elátkozott sorsot szebb időket látott, boldogtalan népünknek? Hiszen ha hinni lehet gyakran énekelt Himnuszunknak, nem csupán a múltunkat, hanem már a jövőnket is előre megbűnhődtük. Akkor hát miért ütnek-vágnak bennünket folyamatosan, miféle alvilági erők törnek az életünkre, s irtanak bennünket tűzzel-vassal hosszú évtizedek óta? S vajon tehetünk-e ellene valamit, várhatunk-e bárhonnan fölmentő segítséget? Mielőtt e súlyos kérdésekre megkísérlem a választ, futólag emlékezzünk meg a rajtunk végigszántó totális genocídiumnak ? ha úgy tetszik: magyar holokausztnak ? a népünk biológiai és szellemi-lelki kondíciójában okozott pusztításairól. Itt és most nincs módomban leltárt készíteni, ám úgy érzem, a konkrét sérelmeket valamennyire mindenki ismeri, melyek határozottan alátámasztják elvitathatatlan igazunkat, valamint az ellenoldal brutális embertelenségét. Aligha gondolhatja magát derék magyarnak az, akinek nem fáj Trianon, s aki e példátlan gazságot nem akarja valamilyen formában orvosolni. Ami pedig a hullarabló utódállamokat illeti, 88 év tapasztalatai számukra is világossá tehették, hogy a Kárpát-medence földrajzi, gazdasági, politikai, katonai és kulturális egysége megoszthatatlan, s e szerves, Istentől rendelt összetartozás erőszakos szétverésével valamennyi új ország egyaránt életképtelenné válik. Nemcsak Magyarország haldoklik ezért jelenleg, hanem egész Közép-Európa is. Ennek jelei voltak Csehszlovákia és Jugoszlávia fölbomlása, de az is, hogy Ukrajna a Szovjetunió széthullása után nem tud mit kezdeni Kárpátaljával, miként Románia sem Erdéllyel. A tótok, oláhok, rácok, ukránok mindnyájan tudják, hogy hiába erőlködnek és gyűlölködnek, a torkukon akadt halszálkákat nem képesek se lenyelni (pláne megemészteni!), sem pedig kiköpni. Mit ér hát számukra, ha kisemmizik és elpusztítják az őslakó magyarságot, ha ebbe a ?küzdelembe" maguk is beledöglenek? Tágabb értelemben pedig egész Európa tartós békéje, fejlődése is attól függ, hogy visszaállítja-e az I. világháború előtti állapotokat, ill. megadja-e valamennyi itt élő népnek, mindenekelőtt a rengeteget szenvedő magyarságnak, a teljes önrendelkezést minden téren. Amíg a mostani alárendeltségünkben, kiszolgáltatottságunkban nem történik gyökeres javulás, addig a trianoni szindróma mindenütt szedni fogja további áldozatait. A politikusoknak, szellemi vezetőknek be kell látnia, hogy nemcsak a magyar nemzet egy és oszthatatlan, hanem a térségben élő valamennyi nép csak egymást támogatva, a Németh László-i tejtestvériség elvét elfogadva boldogulhat, de semmiképpen sem egymás rovására, vagy egymás ellen acsarkodva és hadakozva. 1000 évig béke és rend volt itt a Szent Korona fennhatósága alatt, szilárd meggyőződésem, hogy a jövőben se lehet ez másképp. A magyar történelmi bölcsesség, rátermettség, fajtánk különleges képességeinek, vezető szerepének érvényesítése nélkül, szabad és egyenrangú társnemzetek hatékony együttműködése nélkül a Kárpát-medence földi Paradicsom helyett csupán sivár temetőkert lehet. Ez pedig végső soron senkinek sem érdeke. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a rendkívül toleráns és jóhiszemű, senkinek nem ártó magyarság (beleértve már alig vegetáló anyaországát is) mindenütt jogfosztottan, eltiporva, hagyományaiból kiforgatva, öntudatában s erkölcsében megrontva, nyomorult rabszolgaként tengeti ünneptelen hétköznapjait; s többségében olyan, mint a beteg madarak, melyeknek lenyesték a szárnyait. Nemcsak a megszálló kisantant agresszív mohósága nehezedik ránk, hanem távolibb égtájak nem kevésbé barbár betelepülői, új ?honfoglalói" is rombolják életesélyeinket. Oly ügyesen, körmönfontan lopakodnak ide, hogy a napi gondoktól elcsigázott, hazug cselszövéstől, sajtóármánytól elkábított népünk szinte észre se veszi a minden korábbinál halálosabb veszélyt, nemhogy védekezni, cselekedni próbálna ellene. S akkor, amikor az összes harangot, lármafát félre kéne verni, s körbe kellene hordozni a véres kardot, s minden gátra, bástyára, gyepűre elszánt emberek tömegét kellene állítani, persze megfelelően képzett, kipróbált, gerinces vezérekkel az élen, akkor hazaáruló pártjainknak és kormányunknak nincs fontosabb dolga, mint az ellenségeink ülepét nyalogatni, s a saját zsebeit teletömni. Ilyen gonosz, önző és impotens vámpírcsorda tán még soha nem irányította a magyarságot az utóbbi 500 évben! S bizony, ha még sokáig megtűrjük magunk fölött e ragadozó görényeket, akkor magunk is ugyanolyan hitvány önfeladóvá, becstelen söpredékké válunk. Kedves Bajtársaim, szeretett Véreim! Felelősségem tudatában kijelentem, hogy a sajnos egyelőre még alvó, de lassan már ébredező magyarságnak az egész Kárpát-medencében az elődeinkéhez mérhetően áldozatos önvédelmi harcot kell folytatnia, ha fönn akar maradni az idegenek tengerében, s nem óhajt ebek harmincadjára jutni. Ha mi beletörődünk balsorsunkba, s nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt a saját ügyünkben, más biztosan nem fog bennünket megmenteni a tragikus végtől. Sőt, akkor nem is érdemlünk jobbat. Nincs vesztegetni való időnk, föl kell hagynunk az önmarcangoló töprengéssel, a gyáva meghunyászkodással, a sehova sem vezető széthúzással és egymás elleni áskálódással. Legyünk szolidárisak, tömörüljünk össze, higgyük el, hogy együtt mindent megnyerhetünk! Először is azonnal takarítsuk el ezt a galádul ránk telepített, szemétre való ?szociálliberális" zsiványbandát, kormányostul, ellenzékestül, ügynököstül, az összes áldemokratikus intézményével, hazug sajtójával egyetemben. Tegyünk rendet és igazságot, váltsunk rendszert és államformát, majd kezdjünk szabadon építkezni. Ezzel párhuzamosan állítsuk meg rohamos fogyásunkat, s gyülevész ingyenélők befogadása helyett gondoskodjunk saját utódokról. Terjesszük ki védőkarjainkat elszakított honfitársaink fölé, keressünk valódi partnereket és szövetségeseket rokon népeink körében; ássuk elő elfeledett múltunkat, ősi kultúránkat és szakrális kapcsolatainkat; térjünk vissza újra a Magyarok Istenéhez, Boldogasszony Anyánkhoz s a Szentkorona-eszméhez. Ne érjük be holmi kettős állampolgársággal és ingatag autonómiákkal, hanem hajtsuk végre a trianoni revíziót, s szerezzük vissza elbitorolt, gyönyörű országunkat. Bátorsággal, tisztességgel, szeretettel és szorgalommal teremtsünk itt egy olyan világot, hogy csodájára járjanak mindenféle nációk. Mutassuk meg, hogy mennyit érünk, s mekkora teremtő erő lakozik bennünk, ha úgy élhetünk és dolgozhatunk, ahogy nekünk tetszik! Törjünk ki a rabságból, egyenesedjünk föl, s két lábbal a szülőföldbe gyökerezve tekintsünk az égre! Lehetnek-e ezeknél nemesebb céljaink, s beérhetjük-e ezeknél kevesebbel? Üdvösségemre mondom, hogy nem! Kössük föl hát a fehérneműnket, s gyürkőzzünk neki, Barátaim! Egy a nemzet, és egy az Isten! Éljen a magyar szabadság, örökké virágozzon a haza! Siklósi András siklosi.andras@tvnetwork.hu --------------------------------------------------------------------------------- -------------- 7 : )) Ingrid Graziano - Eördögh István JOZEF TISO ÉS A SZLOVÁKIAI HOLOKAUSZT ( Budapest, 2006) A kötet szinopszisa: Jozef Tiso. Mártir vagy tömeggyilkos? A könyv két szerző kutatói munkáját tartalmazza és Tiso felelősségére ad választ, azaz Tisó bizonyítható politikai szereplését mutatja be, vádként a szlovák Holocaustért. Ingrid Graziano, irodalom- és angol nyelvszakos, olasz tanárnő, a Tisóról írt német, olasz, angol, francia és angol nyelvű szakirodalmat dolgozta fel, Bevezető tanulmány címmel. Tanulmánya négy fejezetre oszlik, amelyekben tárgyalja a klerikál-nacionalizmus, valamint a Tiso-féle autokrácia és a keresztény nemzeti szocializmus kialakulását Szlovákiában, továbbá a szlovák nacionalizmus területi expanzióba torkolló folyamatát, és végül Tiso antiszemitizmusát. Eördögh István, egyháztörténész, egyetemi docens, A zsidó-kérdés Szlovákiában című tanulmányában kizárólag levéltári források feldolgozásával mutatja be Tiso felelősségét a szlovák Holocaustban. A szintén négy fejezetre tagolt tanulmányban kronológiai sorrendben kerülnek tárgyalásra: az árjásítás folyamata, a szlovákiai zsidóság kilakoltatása a deportációkig, a Szentszék és a különböző vallási szervezetek tiltakozásai, valamint Tiso politikai és morális arculatának elemzése az 1943?1944-es források alapján. Az olvasó kapcsolatba kerül a téma aktualitásával, megismeri a műben a nemzetközi historiográfia Tisóról alkotott véleményét és első alkalommal kap átfogó képet ama hiteles forrásokról is, amelyek elengedhetetlenül szükségesek e téma kidolgozásához és amelyek valamennyi kutató rendelkezésére állnak a téma tanulmányozása esetén. A tárgyalásban sorrakerülő legfontosabb témák között szerepel: ? a szlovák antiszemitizmus eredete az 1918?1919-es évektől, Hlinka Szlovák Néppártjának megalakulásától kezdődően; ? Tiso féktelen politikai karrierizmusa, hatalomrajutásának körülményei, politikai támogatása a zsidóellenes propaganda kialakulásához; ? az 1938. november 2-i határozatok okozta trauma és következményei a szlovák belpolitikában és az antiszemitizmus további radikalizálódásában; ? Tiso un. ?mérsékelt útja" a zsidókérdés megoldását illetően; ? az 1939. január 23-i, Carltonban tartott megbeszéléseket követő első zsidóellenes intézkedések és törvények kidolgozása; ? a zsidókérdés ?keresztény módon" történő megoldásának garantálása Tiso részéről; ? szlovákiai zsidóellenes törvények bemutatása, foganatosításuk, kürülményeinek leírása, az árjásítás korrupt folyamata, Tiso aktív szerepe; ? az első koncentrációs és munkatáborok létrehozása, majd Dieter Wisliceny közreműködésével, de a szlovák kormány által végrehajtott zsidóellenes program, a kilakoltatástól a deportációkig; ? Európa legszélsőségesebb antiszemita törvényének, a Zsidó Kódexnek az elemzése; ? Tiso érdektelensége a hozzá intézett memurandumok alkalmával, későbbi hazugsága eme memorandumok kézhezvételét illetően; ? deportálások, 1942. október 20-ig, és a Reichnek fizetett kártérítés; ? Tiso és a Szentszék kapcsolata, a Pápai Prelátus (Monsignore) címének jogtalan használata, Orsenigo és Burzio nunciusok jelentései Tiso politikai szereplésének destruktív jelenségeiről; ? Hitler és Tiso kapcsolatából eredő következmények elemzése; ? titkos tárgyalások Tuka, Koso, Mach, valamint Eichmann között a zsidókérdés megoldásáról Tiso jóváhagyásával, de a szlovák kormány tudta nélkül; ? a Vatikán diplomáciai erőfeszítései a megkeresztelt zsidók megmentésére; ? Tiso állásfoglalása az átkeresztelkedett zsidókról; ? Tiso nyilatkozatai a keresztényszocializmus és a nemzeti szocializmus tanainak ideológiai azonosságáról; ? Tiso sikertelen erőfeszítései egy konkordátum létrehozására a Szentszék és Szlovákia között; ? a szlovák püspöki kar és az egyes szlovák püspökök állasfoglalásai a szlovák antiszemitizmus kérdésében; ? a deportálások felfüggesztésének nemzetközi háttere 1942 őszén; ? Tiso kétszínű, opportunista politikai arculata a vatikáni pressziók hatására; ? Az Amerikai Egyesült Államok diplomáciai figyelmeztetései a vatikáni csatornákon keresztül Tiso-féle kabinett zsidóellenes politikájának súlyos következményeire; ? Drakos János püspöki helynök és Schlachta Margit szerzetesnők erőfeszítései a Szlovákiában üldözött zsidók megmentésééet a Vatikán diplomáciai kápviseleteinál és magánál a pápánál; ? az 1943. április 9-i deportálások felfüggesztésének háttere; ? Tiso és Hitler Klessheim-i kolloquiumának magyar vonatkozásai; ? a szlovákiai nemzeti szocialisták radikális szárnyának és Tisónak a felelőssége, tudatos szerepvállalása az európai zsidóság Szlovákia térségét érintett biológiai megsemmisítésében; ? a még Szlovákiában maradt zsidóság összeírásának tervezete 1944. január 20-án, nemzetközi visszhangja és Tiso közönye a vatikáni tiltakozás láttán; ? az 1944. augusztus 22-i szlovák nemzeti felkelés elemzése, körülményei; ? Tiso reakciója XII Pius 1944. október 29-i szigorú figyelmeztetését követően; ? 13.500 zsidó deportálásának körülményei 1945 márciusának végéig; ? Tiso menekülése, amerikai fogsága, átadása Benes kormányának, a Vatikán rakciója. A szerzők kétségbevonhatatlan felelősséggel terhelik Tisót, a rendelkezésre álló és konzultált dokumentumok, valamint a hitelt érdemlő historiográfia ismeretében. A könyv feltárja Tisónak az amerikai, valamint a római szlovák emigránsok által szorgalmazott boldoggáavatás kísérleteit, a Szlovákiában mindmáig aktuális rehabilitációs törekvéseket és ezek kapcsán összehasonlításra kerül a Szlovákiában mindmáig nem rehabilitált Esterházy János politikai szereplése és morális sulya. A mű nem mentes olyan új kutatási eredményekkel, mint pl. Tiso természetes lányának mindmáig letagadott léte, akinek a férje az árjásításban és deportációk során folyamán kompromittált, Anton Vašek volt, egyben Tiso bizalmasa, mindaddig, amig lányától el nem vált. A tanulmányok viszont nyitott kérdésnek hagyják meg Tiso kivégzését, annál is inkább, mert a nála sokkal inkább komromitált szélsőséges nemzeti szocialisták kegyelmet kaptak. A Benesnek fenntartott halálos ítélet végrehajtási parancsának indítékai, és kegyelem megtagadásának okai további kutatás tárgya lehet. Silandro, 2008. szeptember 14. Dr.Eördögh István MEGJEGYZÉS: Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar nyelvű könyv, az eredeti olasz fordítása dr. Vígh Éva tollából, amit én át se tudtam nézni, idő hiányában. Tehát a magyar fordításban található esetleges hibákért nem felelősek a szerzők, akik csak az olasz eredeti kiadásért vállalnak garanciát. Ez a pontosítás csak a szakma számára fontos, de talán jó tudni.. A könyvet dr. Zombori Istvántól lehet megrendelni, aki a METEM (Magyar Egyháztörténeti Vázlatok) kiadó főszerkesztője. Dr. Zombori általam ismert mobilja: 20/353.72.75; e-mail: heh@t-online.hu zombori@t-online.hu Az I. G.-I. E. szerzők Tiso-féle kiadványának rövid ismertetése ?Tiso felelőssége a szlovákiai holokausztban" című tanköv (kézirat) jelentősége az, hogy a rendelkezésre álló levéltári (Bratislava Nemzeti Levéltár), valamint a nemzetközi (angol, német olasz) szakirodalom elemzésével bizonyítja Jozef Tiso felelősségét a szlovákiai holokausztban. Mindezt a történetkutatás tudományos és módszeres eszközeivel kívánja az olasz (Graziano Ingrid) és a magyar szerző (Eördögh István) elérni, azaz a vonatkozó nemzetközi szakirodalom elemzésével és a bratislavai, valamint a vatikáni források megszólaltatásával, tárgyilagosan, polémiáktól mentes hangnemben. Közép-Kelet-Európa jelenkori történelmének ismeretében nem kétséges, hogy a magyarországi historiográfia számára egyáltalán nem lehet közömbös Tiso felelősségének tanulmányozása Tiso politikai pályafutása során, a vele kapcsolatos dokumentált nyilatkozatok elfogulatlan elemzése és történeti jelentőségének autentikus értékelése szinte teljesen ismeretlen a nemzetközi szakirodalomban, de Magyarországon is gyér a róla található szakirodalom. Szlovákiában pedig teljesen eltorzult a Tisóról alkotott kép. Tiso vitatott történeti szerepéről mindmáig megoszlanak a vélemények. A tárgyilagos, forráselemzésen alapuló monográfiáknak nincs birtokában sem a nemzetközi, sem pedig a magyar fels?oktatás. Tiso valódi arculatának konfesszionális, politikai, vagy nemzeti elfogultságoktól mentes elemzését valósították meg a szerzők a kiadásra váró új tankönyvben, ami mindenképpen hiánytpótló. Itáliában mindeddig sorozatosan jelentettek meg tendenciózus tanulmányokat, amelyekről a szakmának pontos és hiteles információi vannak, ami nem más, mint a történeti igazság tudatos deformálása. Pontosan eme itáliai publikációk miatt figyelt fel eme kutatás jelent?ségére az Olasz Nemzeti Kutatóközpont (CNR) is, és prof. Antonallo Biagini előszavával, 2002-ben már megjelent Itáliában, a La Sapienza ?Tanulmányok és Kutatások" sorozat 21. számában a ?Jozef Tiso e la questione ebraica in Slovacchia" című 143 oldalas tankönyv, a cosenzai Periferia kiadásában, amely munkával a két szerző már bebizonyította a téma fontosságát és hogy képesek annak szakszerű tanulmányozására. A ?Jozef Tiso felelőssége a szlovákiai holokausztban" című tankönyv megjelentetését indokoltnak, szükségesnek és hiánytpótlónak vélem, ezért a pályázatot támogatom. http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/konyv/g/bibJAT00703006.html

0 komment , kategória: Általános

Címkék: életképtelensége, parlamentarizmus, következményének, regionalizmusért, megrágalmazottak, jogfolytonossága, szociálliberális, jogharmonizációs, nacionalizmussal, összefüggésekről, közreműködésével, érvénytelenítése, figyelmeztetését, összehasonlítani, megkérdőjelezzük, valóságtartalmát, megszüntetésének, következményeire, visszaköveteljük, békeszerződéskor, franciaországban, öngyilkosságához, elfogultságoktól, tanulmányozására, ismeretterjesztő, figyelmeztetései, megváltoztatható, polgártársainkat, törölhetetlennek, összehasonlítjuk, tájékozatlanabb, forráselemzésen, kitelepítéseket, elkerülhetetlen, sajtótörvénynek, személyiségeket, magyar politikusok, dekrétumok ellen, dekrétumok akkor, második világháború, felvidéki magyar, ülésen kifejtette, szlovák kormány, szlovákiai kisebbségek, kormányfő bírálta, kisebbségek jogait, felsőfokú képzésig, magyarok számára, anyanyelvi oktatás, szlovák nyelvet, önkiteljesedés lehetőségét, közgyűlésen elmondta, Robert Fico, Tiso Szlovákiája, Erdély Ma, Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén, Parlamenti Közgyűlését, Berényi József, Duna TV, Nemzetek Európájának, Nincs EU-s, Horthy Miklós, Bartalos Mária, ÉRINTHETETLEN TÖRVÉNYEK, Európa Tanácsban, Szóval Ficó, Európai Uniót, Bécsi Dénes, Nemzeti Radikális Platform, Szent Korona, Szent Koronája, Isten Ostorával, Isten Ostorcsapása, Cassius Ravilla, Szlovákiai Belügyminisztérium, Bósza János, Nomos Regionalizmus, Megfertőzték Európa, René Descartes, Mindenesetre Bósza, Vajda Iván, Magyar Egység, Csák Máté, Selye János, Szlovák Nemzeti Párt, Nagymorva Fejedelemségben, Szent Istvánjuk, Szent Venceljük, Nagymorva Birodalom, Nagymorva Birodalmat, Tátrától Szalonikiig, Magyar Királyság, Osztrák-Magyar Monarchia, Pázmány Péter, Csák Mátéból Matús Cák Trenciansky, Szécsi Máriából Maria Secovská, Kassai Dóm, Fehérvári Nagy Réka, Madách Kiadó, Lilium Aurum Kiadó, Csáky Pál, Szilvássy József, Kimongya Tódor, Siklósi András, Tisztelt Pannon Nemzeti Gárda, Turul Szövetség, Európai Unió, Nemcsak Magyarország, Németh László-i, Kedves Bajtársaim, Magyarok Istenéhez, Boldogasszony Anyánkhoz, Ingrid Graziano, Eördögh István, JOZEF TISO ÉS SZLOVÁKIAI HOLOKAUSZT, Jozef Tiso, Hlinka Szlovák Néppártjának, Dieter Wisliceny, Zsidó Kódexnek, Pápai Prelátus, Amerikai Egyesült Államok, Drakos János, Schlachta Margit, Hitler Klessheim-i, Esterházy János, Anton Vašek, Vígh Éva, Zombori Istvántól, Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, Bratislava Nemzeti Levéltár, Graziano Ingrid, Olasz Nemzeti Kutatóközpont, Antonallo Biagini,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]